kikel
kikel (ige)
1. Föláll egy helyről; ágyból, ülőhelyről felemelkedik és arrébb lép.
A fiú reggel kikelt az ágyból. Fürdőzés után a nő kikel a kádból.
2. Világra jön ...
3. Növény kihajt ...
4. Hirtelen dühössé válik ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.