kietlen
kietlen (melléknév)
1. Barátságtalan (táj, vidék), amely terméketlen vagy már nem termő talajú és mostoha éghajlati viszonyai miatt elhagyott vagy lakatlan, lehangolóan kopár, sivár.
A kietlen pusztán csak a szél süvít. A kietlen sziklák közt alig van élet.
2. Üres, rideg ...
3. Nyomorúságos ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
kietlen (főnév)
1. Régies: Kopár terület, lakatlan pusztaság.
Az expedíció tagjai tudták, hogy a kietlenbe vezet az útjuk. A kietlen egykor virágzó terület volt, de a sok háború, és az éghajlat megváltozása forró pusztasággá változtatta a területet.
2. Vigasztalan állapot ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
kietlen (határozószó)
Régies: Magányosan (élve, létezve), társak nélkül, egyedül, másoktól elhagyottan.
A rab kietlen éli napjait, és kietlen várja a szabadulást. Az idős ember kietlen maradt magára.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.