kibújik
kibújik (ige)
1. Lehajolva kijön, erősen előregörnyedve kimegy, kimászik egy fedett vagy zárt, szűk helyről.
A macska kibújik az ágy alól. A kisfiú kibújik a bokor mögül. A mókus kibújik az odújából.
2. Átmászva kijut ...
3. Gyorsan levesz ...
4. Bajból kimenekül ...
5. Kinő és megjelenik ...
6. Nem tesz meg ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.