kibukik
kibukik (ige)
1. Fejjel előre kiesik egy járműből vagy zárt helyről. Hirtelen elbillenve ledől.
Az óvatlan kocsis a nagy kátyúnál kibukott a kocsiról. A felállított vasalódeszka kibukott a szekrényből, amikor kinyitottam az ajtót.
2. Elégtelennek bizonyul ...
3. Hirtelen előtűnik ...
4. Láthatóvá válik ...
5. Hirtelen kitudódik ...
6. Idegileg összeroppan ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.