kiabál
kiabál (ige)
Kiáltozva hangoskodik; hosszabb ideig vagy egymás után többször kiált.
A részeg társaság hazafelé menve kiabál az utcán. A friss újságot lobogtató rikkancs kiabál az utcán.
További részletezés
1. Nagyon hangosan, a szavakat kiáltva beszél; lármázik.
A nagyot halló ember közelében sokan kiabálnak. Ha a telefonban rosszul halljuk a másik felet, akkor egyszer csak azon vehetjük észre magunkat, hogy kiabálunk.
2. hangosan hirdet ...
3. magas hangot ...
4. Nagyon feltűnik ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.