kegy
kegy (főnév)
1. Jóakarat, pártfogás; emberi vonzalomból eredő, néha – főleg alárendelt személy iránt – leereszkedő jóindulat, amely arra késztet, hogy egy személlyel jót tegyen, a kérését, kívánságát teljesítse.
Az uralkodó elé járuló nemes el akarja nyerni a király kegyét. Az uralkodó már az első benyomásra kegyére méltónak találja őt.
2. nő vonzalma ...
3. Leereszkedő segítség ...
4. Kegyelem ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.