karistol
karistol (ige I.)
1. Csikargat; egy metsző, vágó, hegyes eszközzel, testrésszel kemény tárgyat kapar, karmol.
A kutya a körmével karistolja az ajtót. A juhász bicskával karistolja az ágat.
2. Csikorog ...
3. Torkot köszörül ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
karistol (ige II.)
Tájszó: Kefével elsimít (hajat); nagyjában, gyorsan megfésül.
A lány gyorsan karistol egyet-kettőt a fején, és kiszalad a kapuba. Az öregember egy régi fésűvel karistolja megmaradt haját.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.