kalapál
kalapál (ige)
1. Szerszámmal ütöget; nyeles eszközzel ver, lapít. Erős ütésekkel bever, alakít, készít egy tárgyat.
Az ács szögeket kalapál a fába. A kovács patkót kalapál a műhelyében.
2. Kopogva dolgozik ...
3. Hangosan kopog ...
4. Mást ver ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.