kalapol
kalapol (ige)
1. Aprópénzt gyűjtöget; kéregető, zenész az utcai emberektől némi pénzt kér.
A koldus egész nap kalapolt, hogy meglegyen az ebédje. A kezdő zenészek az aluljáróban kalapolnak.
2. Adományokat összeszed ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.