kötés
kötés (főnév)
Odaerősítés egy helyre úgy, hogy az onnan az odarögzített tárgy, dolog ne essen le, ne nyíljon szét, ne mozduljon el.
A matróz erős kötéssel csomózza meg a vitorlakötelet. A kötés jól tartja a terhet. A kötést könnyű kibontani, ha ismerik a módját.
További részletezés
1. Hurok egy fonálon, madzagon, kötélen; (fonott, sodort) szálon hurkolás, csomó.
A gyerek cipőfűzőjén a kötés játék közben kibomlik. A lufira erős kötés kell, nehogy megszökjön a belefújt levegő.
2. kézimunka készítése ...
3. Sebre tett fedés ...
4. könyv fedőlapja ...
5. Részek összeillesztése ...
6. Rögzítő rész ...
7. atomok kapcsolódása ...
8. Ragasztóanyag megszilárdulása ...
9. Szoros előadásmód ...
10. Virág beporzása ...
11. Megállapodás ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
kötés (melléknév)
1. Népies: Egy kötegnyi (egynemű, többnyire szálas anyag, széna, szalma), amennyit könnyűszerrel át lehet fogni, erősíteni.
A gazda hat kötés szénát visz az istállóba. A tehén két kötés szénát eszik meg egyszerre.
2. Forgalmi egységnyi ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.