Tartalom

jel

jel (főnév)

Észlelhető rajzolat vagy mozdulat; szimbólum. Egy gondolat megjelenítésére szánt, a test érzékszerveivel érzékelhető mozdulat vagy jelenség. Ez lehet egy látható ábra, mozdulat, fényfelvillanás, egy felületből kidomborodó, tapintással érzékelhető dudor, amivel üzenetet közlünk, vagy egy cselekvés megtételére utasítunk egy személyt vagy állatot.

Az erdőben kirándulók a várromhoz értek a fákra festett jeleket követve. A hajók gyakran küldenek különféle jeleket egymásnak. A bólintás a megbeszélt jel kettejük között. A versenyzők a startpisztoly dörrenésének indító jelére kezdenek el egyszerre futni. A vakírás kitapintható jelekből áll. A némák mozdulatokból álló jeleket használnak.

További részletezés

1. Szándékos mozdulat vagy jelenség, amely egy cselekvésre, magatartásra szólít fel.

A startpisztoly dörrenésének jelére a futók elkezdik a versenyt. A bíró sípjának jelére befejeződik a játék. Az idomár kézmozdulattal adott jelére átugrik az oroszlán a karikán.

2. Szembeötlő tárgy ...

3. Jelképes cselekvés ...

4. érzelmet kifejező cselekedet ...

5. jelentéssel használt tárgy ...

6. Ábra vagy rajzolat ...

7. Jellegzetes alakzat ...

8. Megkülönböztető ábra ...

9. Jelenség, esemény ...

10. Természeti tünemény ...

11. Észlelhető nyom ...

12. Egyezményes rajzolat ...

13. Kémiai képlet egy eleme ...

14. Írásban használt szimbólum ...

15. Toldalék ...

16. Rásütött bélyeg ...

17. Sajátos jelölés ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.