iránytű
iránytű (főnév)
1. Tájékozódást segítő eszköz; függőleges tengely körül szabadon lengő, mágnesezett acéltű vagy acéllapocska, amely a földmágnesség hatására mindig észak felé mutat, és ezáltal a földrajzi tájékozódást megkönnyíti.
A nyílt óceánok átszelése akkor vált lehetségessé, amikor a hajókon elterjedt az iránytű használata. Az igazi turista iránytűvel vág neki a hegyeknek.
2. Útmutatásul szolgáló pont ...
3. Vonatkoztatási pont ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.