igekötő

Az igéhez kapcsolódó szó, ami pontosítja, leírja a cselekvés, történés, létezési állapot (a hozzá tartozó ige) körülményeit, jellemzőit. Saját jelentése mellett mindegyik igekötő jelzi az ige befejezettségét, változás elérését is. Csakis ige pontosítására használható.

Példák: át-, be-, ki-, le-, fel-, meg-, szét-, össze-, vissza-
szétfolyik, leszaladt, ránézett, meg meri ugatni, bevonulunk, elterjedtek, odanőtt, össze fognak törni

A folyó a meredély széléig folyik, onnan leömlik, majd szétterül. A férfi átmegy az úton, és bemegy az épületbe.

Lásd még: befejezett igeidő

Használati megjegyzések

A leggyakrabban használt igekötők:

abba, agyon, alá, alább, által, alul, át, be, bele, belül, benn, benne, egybe, együtt, el, elé, ellen, elő, előre, fel, félbe, felé, félre, felül, fenn, föl, fölé, fölül, fönn, hátra, haza, helyre, hozzá, ide, jóvá, keresztül, ketté, ki, kölcsön, körül, közbe, közé, közre, külön, le, meg, mellé, neki, oda, ott, össze, rá, rajta, reá, sorba, sorra, széjjel, szembe, szerte, szét, tele, teli, tova, tovább, tönkre, túl, újjá, újra, utána, végbe, véghez, végig, végre, vele, viszont, vissza

Önmagában nagyon ritkán használjuk (például amikor nem kívánjuk megismételni a korábban elhangzottakat).

– Megetted az ebédet?
– Meg.
– Befizetted a csekket?
– Be.

Az igekötő az ige elé kerül, ha az ige befejezettségét hangsúlyozzuk. Ilyenkor egybeírjuk az igével.

A ló megette a füvet. A gyerek elolvasta a mesét.

Az igekötő az ige után is kerülhet, ha más szót hangsúlyozunk.

A ló ette meg a füvet. A gyerek olvasta el a mesét.

Az igekötő a segédige és az ige (igenév) elé kerül.

A ló meg fogja enni a füvet. A gyerek el fogja olvasni a mesét.

Sok igekötő használható határozószóként is. Ebben az esetben a jól megkülönböztethető jelentési különbség jelzi, hogy a szó igekötő, és nem határozószó. Példák:

Estére hazamegyek. (igekötő)
Nem haza megyek, hanem az iskolába. (határozószó)

A tanár sorbaállít minden gyereket. (igekötő)
A tanár mindegyik sorba állít egy lányt is. (határozószó)