igaz
igaz (melléknév)
A valóságnak, helyesnek megfelelő (tett, dolog), illetve olyan, ami működik, ami helyes.
Az igaz tanúskodás erkölcsi kötelesség. Az igaz törvényt nem kell erőszakkal betartatni. Az igaz embernek lehetősége van a boldogságra.
További részletezés
1. A valóságot híven tükröző, a tények összefüggését meg nem hamisító (állítás, közlés, ismeret), ami pontosan megfelel a fizikai világban történteknek, ami kellően működve eléri a kitűzött célt, kiváltja a megfelelő hatást.
Amit mondasz, az igaz. Az igaz beszéd mutatja a becsületességet. Az igaz adatok segítenek az életben eligazodni. Fontos megtudni, hogy mi az igaz eredete egy szónak.
2. Valóságosan átélt ...
3. Érvényben levő ...
4. Becsületességnek megfelelően élő ...
5. Legteljesebben megtestesítő ...
6. Tisztességes ...
7. Valódinak nevezhető ...
8. Becsületes munkával szerzett ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
igaz (főnév)
1. A dolgok valódi összefüggése, az valóságnak megfelelő tényállás. A helyesség nagy mértéke.
Igazat szólj! – ismételte fenyegetőn a bíró. Igazat beszélek – mondta a vádlott.
2. Személy joga ...
3. Tisztességes ember ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.