hív
hív, hí (ige)
Közeledésre szólít fel; a beszélőhöz közeli helyre jönni, kapcsolatba kerülni kér.
Az igazgató a könyvelőt az irodába hívja. Az anya orvost hív a beteg gyerekhez. A balesethez mentőt hívnak. A gazdát a tehenek bőgése az istállóba hívja.
További részletezés
1. Közeledésre kér, szólít fel szóval vagy jeladással; azt akarja, hogy hozzá vagy egy megjelölt helyre menjen oda.
A tanár a tanulókat az osztályterembe hívja. A túravezető a kirándulókat a nagy gesztenyefához hívja.
2. Megjelenésre kér ...
3. Teljesítésre kér ...
4. Nevén szólít ...
5. Tettre késztet ...
6. Telefonon elér ...
7. Sikert ígér ...
8. Tettet minősít ...
9. Kártyajátékban felszólít ...
10. Lappal, színnel indít ...
11. Játékra szán ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
hív (melléknév)
Régies: Ragaszkodást mutató (személy, csoport, állat), aki egy személy, cél mellett kitart, tőle/attól el nem tántorodó.
A pásztor hív kutyái terelik a gulyát. A férj megbízik a hív asszonyában. A király mellett kitartanak a hív katonái.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
hív, hívek (főnév)
1. Elkötelezett társ, aki egy személyt ragaszkodón támogat.
A nemesről mindenki tudja, hogy a király híve. Bem József lengyelként Kossuth híve lett.
2. Személy, aki igaznak tart ...
3. Egyház tagja ...
4. Kedves ...
5. Barát ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.