horkol
horkol (ige)
1. Zajosan alszik; alvó ember, állat nyitott szájjal belélegzéskor ismétlődő, elnyújtott, mély, hörgésszerű hangokat hallat.
A hanyatt fekvő férfi úgy horkol, hogy rezeg belé az ablak. A felesége felébreszti őt, hogy forduljon az oldalára, mert akkor nem horkol.
2. Mélyen alszik ...
3. Állat horkan ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.