Tartalom

horkol

horkol (ige)

1. Zajosan alszik; alvó ember, állat nyitott szájjal belélegzéskor ismétlődő, elnyújtott, mély, hörgésszerű hangokat hallat.

A hanyatt fekvő férfi úgy horkol, hogy rezeg belé az ablak. A felesége felébreszti őt, hogy forduljon az oldalára, mert akkor nem horkol.

2. Mélyen alszik ...

3. Állat horkan ...

A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.