helóta
helóta (főnév)
1. Történelmi: Állami tulajdonú szolga az ókori Spártában, többnyire hadifogoly, akit az állam egy szabad spártainak adott munkásnak. Nem volt klasszikus rabszolga, mert házasságot köthetett, nem lehetett adni-venni és katonáskodhatott.
A helóták helyzete inkább hasonlított a középkori röghöz kötött jobbágyokhoz, mint a rabszolgákhoz, mert lehetett nekik magántulajdonuk. A helóták jelentették a spártai mezőgazdasági termelés gerincét. A helóták házasodhattak is, de csak egymás között, eltérően a rabszolgáktól. Aki helótának született, az is maradt, de ha háborúban kitüntette magát, akkor megszabadulhatott a szolgasorstól.
2. Szolgalelkű ember ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
helóta (melléknév)
1. Történelmi: Állami szolgasorsú (személy), vele kapcsolatos, rá jellemző (tulajdonság, viselkedés, életmód, viselet).
A helóta harcosok spártai segédcsapatokat alkottak. A helóta gazda az adó után megmaradt terményét magának megtarthatta. A helóta öltözék elárulta viselője szolga voltát.
2. Szolgalelkű emberre jellemző ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.