harap
harap (ige)
Fogaival megsért; élőlény a fogait hirtelen belemélyeszti egy másik élőlénybe, tárgyba, dologba.
A kutya a kerítésen át bemászó idegen lábába harap. Az oroszlán a zsákmánya torkába harap.
További részletezés
1. Fogaival levág, tép egy nagyobb részből egy kisebb darabot.
A gyerek az almába harap. A marha a takarmányba harap. A gyerek a tízóraira kapott almába harap.
2. Természete miatt könnyen támad ...
3. Erősen fogai közé vesz ...
4. Fogával tép ...
5. Sietve eszik ...
6. Foggal morzsol ...
7. Hal pedzi a horgot ...
8. Veszedelmes rá nézve ...
9. Kihasít belőle ...
10. Tűz tovaterjed ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
harap (főnév)
Avartűz, amely elszáradt réten, nádasban lassanként tovább terjed.
A gazda tavasszal harapot gyújt az elszáradt füvű réten. A falu felé terjedő harapot el kell oltani.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.