harang
harang (főnév)
1. Jeladó eszköz, amit bronzból öntenek. Rendszerint templomtoronyban van felfüggesztve, sokszor több mázsa súlyú, többnyire kötéllel lengetve szólaltatják meg. A méhkas alakú üreges test felső részéről az üreg közepén keresztül egy fémütő (nyelv) csüng le, amely az eszköz oldalához ütődik, és az messze hallatszó zengő hangot ad.
Mise előtt megkongatják a harangot a templomban. A déli pontos időt haragok zúgása is jelzi.
2. jeladó bronzeszköz hangja ...
3. Nagy csengő ...
4. Kis jeladó bronzeszköz ...
5. Ütőhangszer ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.