hangsúlyozás

A fontos mondanivaló kiemelése a szöveg többi része közül, hogy jobban ráirányítsuk a figyelmet. Az élő beszédnek szerves része a hangsúlyozás – enélkül gépies, monoton volna a beszédünk. A mondandónk lényeges részeit hangsúlyozással jelezzük. A hangsúlyos részek nyomatékos kimondása a fontosnak tartott szavakra irányítja a figyelmet, és megváltoztathatja a teljes mondat jelentését is.

A színész hangsúlyozással jelezte, hogy a mondat másképp is érthető. A hangsúlyozás segít a lényeges részek megértésében.

További részletezés

A különféle hangsúlyozásokat tetszés szerint kombinálhatjuk.

1. Írásban csak a nagyon fontos és erősen hangsúlyozott szavakat jelöljük külön, például aláhúzással, csupa NAGY BETŰVEL, vastag betűkkel, dőlt betűkkel. A hangsúlyozást mutatják a mondat végén az írásjelek és az új bekezdések is.

2. A mondatban mindig a hangsúlyos (fontosabbnak tekintett) szó vagy mondatrész áll elől. A hangsúlyos szó az ige előtt áll (ha ez nem az ige).

Holnap vidékre megyek. Holnap megyek vidékre. Vidékre holnap megyek.

3. Szavak megismétlésével hangsúlyozhatjuk a mondandó egy részét.

Meg-megállva ballag. Viszi, viszi terhét. Hiba hiba után jött. Ment, mendegélt egész nap.

4. Hangsúlyozó jelentésű szavakkal hangsúlyozhatjuk a mondandónkat.

Bizony, nem könnyű! Mégiscsak eljöttetek!

A hangsúlyozás főbb módjai beszéd közben:

1. hanglejtés: a hangmagasság változtatása, avagy dallamosság;

2. hangerő: a hang erősségének, hangosságának változtatása;

3. hanghossz: az egyes hangok, szótagok kimondásának időtartama;

4. a szokásosnál hosszabb szünet: a szavak, vagy mondatok közötti csend hossza;

5. megváltoztatott vagy eltorzított hang; és akár a

6. kézmozdulat, arckifejezés és testmozgás is.

Kijelentések, tagadások, felszólítások és tiltások esetén általában a mondat, vagy az egyes szavak elején van hangsúly. – Esik a hó.
– Az idén nem volt jégeső.
– Menjünk el a boltba!
– Nehogy elindulj ebben az időben!

Az eldöntendő kérdések (igen-nem választ kérő kérdések) esetén az utolsó előtti szótagon van a hangsúly. – Láttad a majmokat?
– Voltál már külföldön?
– Szeretsz vízparton nyaralni?
– Fogsz egyetemre járni?

Az egy-két szótagos kérdések, és a lehetőségeket felkínáló kérdések végén emelkedik a hangsúly (az egyes lehetőségeknél külön-külön). – Jó?
– Igen?
– Mit kérsz: paprikát, borsot, netán sót?
– Hová menjünk: moziba, színházba, vagy inkább ki?

A kiegészítendő kérdések (kérdőszavas kérdések, részletes választ váró kérdések) esetén általában a mondat elején és végén is erősebb a hangsúly, ám itt lehet csak a mondat eleje (a kérdőszó) hangsúlyos.

– Ki javította meg a lámpát?
– Mikor megyünk el cirkuszba?
– Mit fogunk csinálni hétvégén?
– Melyik könyvet olvastad már el?

A nyugtázások végén ereszkedik a hangsúly, és lezárja az eddig elhangzottakat. – Vettem egy cipőt.
– Nagyszerű!
– Én pedig megjavítottam a csapot.
– Ügyes vagy.