hangsúly
hangsúly (főnév)
1. Nyelvtan: Egy szó vagy mondatrész kiemelése a többi közül hangosabb, magasabb hangú vagy lassabb kiejtés révén, írásban pedig aláhúzással, vastag betűkkel, dőlt betűkkel, vagy más feltűnő módon.
A mondat elején mindig nagyobb hangsúly van, mint a mondat többi részén. A „most” szó akkora hangsúlyt kapott, hogy senki sem mert késlekedni.
2. Cselekvésre irányuló nagy figyelem ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.