hang
hang (főnév)
Füllel érzékelhető rezgés, amely egy vivőközegben (levegőben, vízben, fémben vagy más anyagban) egy forrásból kiindulva minden irányba terjedve gyorsan halad.
A férfi mély hangja messzire elhallatszik. A mennydörgés hangja jelzi a közelgő vihart. Az állatok nyugtalan hangjára figyel fel a pásztor. A gyerekek vidám hangja megnyugtatja a szülőket.
További részletezés
1. Hallószervekkel felfogható rezgés, amely egy forrásból indul ki. Terjedéséhez közvetítő közegre van szükség, például levegő, víz vagy akár szilárd anyagok.
A motor hangja erősen feldübörgött. A jól behangolt zongora hangja betöltötte a termet.
2. Hallószervben okozott érzet ...
3. Figyelemfelkeltő zaj ...
4. Beszéd közben keltett rezgés ...
5. Beszéd útján átadott közlés ...
6. Képesség ...
7. Zenei rezgés ...
8. Egységekben kifejezett távolság ...
9. Rezgő hely ...
10. lelkiismeret megnyilvánulása ...
11. Beszédmód, stílus ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.