hall
hall (főnév)
1. Ablaktalan nagyobb helyiség, amely városi típusú lakásokban rendszerint a bejárat közelében van. A többi helyiség nyílik belőle, és az előszobával ellentétben tartózkodásra, vendégek fogadására is használható, illetve lakható.
A házigazdát a hallban várják a vendégek. A polgári lakás két nagy szobából és hallból áll.
2. Tágas előcsarnok ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
hall (ige)
Hangot felfog, közlést megért, tartalmát megfogadja.
Az inas hallja, amit a mestere mond. A nagypapa jól hallja, amit mondanak neki. Falun reggelente madárcsicsergést hall, aki korán felébred.
További részletezés
1. Hangot felfog a fülével hosszabb-rövidebb ideig; egy személyt, élőlényt, közlést, tárgyat, jelenséget, dolgot a keltett hang alapján érzékel, tudomásul vesz.
Az őrszem közeledő lépéseket hall a bokor felől. A közönség jól hallja a szónok szavát.
2. Képes hangot felfogni ...
3. Beszédet fülével érzékel ...
4. Tudomásul vesz ...
5. Hallás útján megtud ...
6. Odafigyel egy hangra ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.