haj
haj (főnév I.)
Emberi fejen levő szőrzet, amely kinézetének meghatározó jellemzője. Vékony szálakból áll és fizikailag védi a koponyát, és a homloktetőtől a tarkóig takar.
A nők haját általában hosszabbra engedik nőni. A hajunkat rendszeresen vágatjuk a fodrásznál.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
haj (főnév II.)
Népies: A gyümölcs héja, amely a gyümölcs húsát, belét borítja.
A kievett dinnyehajat még a tyúkok kicsipegetik. A lefosztott kukoricahajat megszárítják.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
haj (főnév III.)
1. Tájszó: Padlás; egy épület legfelső födéme és a háztető közötti térség, amelyben a tetőszerkezet van, és ahol régebben főleg falun terményt és élelmiszert tartottak, télen ruhát szárítottak.
Az asszony felmegy a hajba, és kiteregeti a ruhákat az ott kifeszített kötélre. A haj egyik szellősebb sarkában sorakoznak a sonkák, kolbászok.
2. Fedett rész ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
haj, hajh (indulatszó)
Érzések kifejezése; főleg a csendesebb, mélyebb érzések, tartósabb hangulatok, vágyak kifejezésére; gyakran bánattal, csalódottsággal, félelemmel, aggodalommal vegyes érzések, ritkábban öröm, csodálkozás, elismerés kifejezésére használják.
– Haj, de jó volna, ha gazdag lennék! – mondja a szegény ember. – Hajh, ha ő is szeretne! – sóhajt fel a fiú. – Haj, de jó kedvem van! – kiáltja a táncoló legény. – Hajh, ha még egyszer fiatal lehetnék! – sóhajtott az öregember. – Haj, de csinos vagy! – kiált fel a fiú, mikor meglátja a feléje siető lányt.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
haj (mondatszó)
1. Állatterelő kiáltás, haszonállatok terelésére, vadászatkor a vadhajtáskor használják a lapuló, meghúzódó vad felverésére.
– Haj! Be az istállóba! – tereli a teheneket a gazda az istállóba. – Haj! Haj! – kiáltoznak a hajtók a sűrű bozótosban csörtetve.
2. Biztatás ...
3. Figyelemkeltés ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.