főnév

Nyelvtan: Egy szó, amely létező vagy kigondolt személyt, élőlényt, tárgyat, helyet, tevékenységet, állapotot, vagy egyéb dolgot (időt, energiát stb.) nevez meg. Általában a név (főnévi kifejezés) fő része, utolsó szava.

asztal, kanál, ember, nyár, szeretet; a kicsi, zöld autó

Egy teljes mondatban mindig van főnév. A beszélő a következő mondatban egy névmással utalt az előző mondat főnevére.

Használati megjegyzés

A korábbi nyelvészeti felfogás szerint a főnév önállóan értelmezendő szó, pedig valójában mindig egy "név" (főnévi kifejezés) része vagy helyettesítője. A "főnév" teljes megértéséhez a név megértése is szükséges.

Bármelyik szófajú szó használható főnévként, ha főnév helyett, főnévként, vagy egy név utolsó szavaként használjuk.

Példák:
A hangos "nem" megdöbbentette a násznépet.
A kék ruha nagyon tetszett, de a csipkés fehér még inkább.
A "van" ragozása rendhagyó.
Egy "és" még nem oldja meg a helyzetet.

Lásd még: egyeztetés