fennhangon
fennhangon (határozószó)
1. Jól hallható beszéddel; mások számára is érthető, és nem suttogva ejtett szavakkal, hogy könnyen lehessen hallani.
A színész fennhangon tanul, amikor hangosan mondja a tanult verset. Ki akarja fennhangon felolvasni a levelet?
2. Magasan énekelve ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.