fen
fen (ige I.)
1. Csiszolva élesít metsző, vágó eszközt rendszerint erre alkalmas kő, szíj segítségével.
A hentes az életlen bárdot feni. Az arató a kaszáját feni.
2. Hízeleg neki ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
fen (ige II.)
1. Népies: Ken, dörgöl; erősen egymáshoz érint.
A paraszt az orrát a ruhája ujjába fente. Az asszony a foltos ruha megszappanozott részeit egymáshoz feni, hogy kijöjjön a folt.
2. Anyagréteggel bevon ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.