felel

Választ ad; kérdésre odaillő gondolatot közöl, vagy tettel viszonoz egy érdeklődést.

A gyerekek az anyjuk hívására felelnek. Pontosan a nyomozó feltett kérdésére felelt a tanú.

Megjegyzés: Az eredeti logika szerint aki „felel”, az „megfelezi” a beszélgetés útját, tehát fele úton őfelé megy a szó, fele úton visszafelé. Lásd még: válaszol, felesel

További részletezés

1. Érdeklődésre közli az odaillő gondolatát szóban vagy írásban.

A diák pontosan felel a feltett kérdésre. – Miért nem felel? – kérdezi a nyomozó a tanút.

2. Felelősséget felvállal ...

3. Bűnösségét elfogadja ...

4. Tanuló tudásáról számot ad ...

5. Odaillővel viszonoz ...