fűz
fűz (ige)
Fonalra köt; fonalat szűk nyíláson átdug.
A varrónő cérnát fűz a tűbe. Az asszonyok a paprikákat zsinórra fűzik.
További részletezés
1. Sorban egymás mellé kapcsol több egynemű tárgyat fonállal, dróttal; sorozatban egymáshoz erősít.
A kislány cérnára fűzi a gombokat. Az asszonyok spárgára fűzik a dohányleveleket. Az érett pirospaprikákat spárgára fűzik, és kiakasztják száradni.
2. Szűk nyíláson átdug ...
3. Íveket összekapcsol ...
4. Kapcsol, erősít ...
5. Törzsét fűzővel összeszorítja ...
6. Érzelmileg kötődik ...
7. Hozzá tesz ...
8. Becsap ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
fűz, füze, füzek, fűzzel (főnév)
Vízparton, nedves helyen növő fa vagy cserje; keskeny, világoszöld levele, barkás virágzata van.
A fűz kérge eleinte sima zöld vagy vöröses zöld, később – különösen az alsó néhány méteren – mély, hosszanti barázdákkal felrepedezik. A fehér fűz várható élettartama meghaladja a száz évet. A fűz fája szórt likacsú, könnyű, lágy, jól faragható. A fűz hajlékony vesszőiből kosarat és bútorokat fonnak. A fűz főzete gyulladásgátló, fertőzésgátló, lázcsillapító, vérzéscsillapító hatású.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.