eszmél
eszmél (ige)
Ráébred a valóságra; felismeri a helyét, környezetét, helyzetét.
A lázas beteg túl van a nehezén, már eszmél. A nagypapa gyorsan eszmél, és elkapja a jégen megcsúszó unokáját.
További részletezés
1. Öntudata működni kezd; álmából, ájultságából, eszméletvesztéséből ébredve magához térve tudja, hogy ki ő, hol van és mi történik vele.
A beteg a műtét után gyorsan eszmél, és felismeri az ágya körül állókat. A reggeli fényekre tisztán eszmél az álmából ébredő férfi.
2. Tudatára ébred ...
3. Eltűnődve rádöbben ...
4. Emlékszik rá ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.