eolhárfa

Zene: Hangszer, amit a szélmozgás szólaltat meg. Lyukakkal ellátott fadoboz, amelyen a különböző vastagságú húrok a szél erősségének megfelelően légies, lágy hangokat, futamokat adnak.

Az eolhárfa húrjait általában egy hangmagasságra hangolják. A légmozgások a szélhárfa közös alaphangjának felhangjait szólaltatják meg.

Eredet [szélhárfa < szél (főnév I.) + hárfa]