elvetél
elvetél (ige)
1. Halott kölyköt hoz a világra; nőstény állat idő előtt egy fejletlen magzatot hoz a világra.
A fiatal bárány elvetélt, mert még nem bírta kihordani az utódját. A beteg ló idő előtt elvetélt.
2. Életképtelen utódot szül ...
3. Nem valósul meg ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.