dől
dől, dűl (ige)
Oldalra billen. Függőleges helyzetű szilárd tárgy, álló ember a helyzetéből (egyensúlyát veszítve) kitér, és egyre ferdébb helyzetbe kerül, miközben a talpával, aljával a földön, az alapon marad.
A dominók egymás után dőlnek el. A fa a fejszecsapások hatására egyre jobban dőlt.
További részletezés
1. Ültében oldalra mozdul; ülő ember felsőtestét a függőleges helyzetből egy irányba elmozdítva ferde helyzetet vesz fel, vagy egy tárgyra nehezedik.
A nagypapa hanyatt dől a hintaszékben. Az alvó lány a vonaton a mellette ülő fiú vállára dől.
2. Odaborul ...
3. Leheveredik ...
4. Ferdén áll ...
5. Ferde helyzetben készült ...
6. Darabokra hullva összeomlik ...
7. Részekre omlik ...
8. Bőséggel ömlik ...
9. Nagy mennyiségben jön ...
10. Tömeg árad ...
11. Ügy kezd megoldódni ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.