dúl-fúl

1. Mérgesen morog; visszafojtott, de ki-kitörő haragjában, sértődöttségében, bosszúságában sokáig emészti magát; mérgesen lármázik, (magában) dühöng.

A férfi dúl-fúl, mert nem sikerült a terve. Az igazgató egész nap dúlt-fúlt a sikertelen tárgyalás miatt.

2. Dühöng ...