döngés
döngés (főnév)
1. Visszhangzó, tompa, mély hang, amelyet egy kisebb üres vagy üreges tárgy, testrész ad ki ütésre.
A tornateremben zengett a döngés, ahogy a falat eltalálta a labda. Az üres hordó döngése jelezte, hogy üres, amikor megütötte a borász.
2. Tompa, mély hang ...
3. Tompa visszhang ...
4. Egyenletes, zümmögő hang ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.