döf
döf (ige)
1. Gyorsan szúr; hegyes tárgyat, szarvat, szúró fegyvert gyors, erőteljes mozdulattal belenyom testbe, tárgyba, dologba.
A bikaviadalon rövid dárdákat döfnek a bikába. A katona a szuronyt az ellenségbe döfi. A vadászó ősember dárdát döfött a vadba.
2. Erősen megbök ...
3. Szarvával bök ...
4. Lelki fájdalmat okoz ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.