dobó
dobó (melléknév)
A levegőbe hajító; keze gyors mozdulatával ellökő.
A labdát dobó gyerekek eltalálták egymást. A nagyot dobó súlylökő lett a győztes.
További részletezés
1. Egy helyre ejtő; kézzel egy tárgyat elengedő.
A táskáját a fotelba dobó gyerek már ment is ebédelni. A lapjait az asztalra dobó kártyás feladta a játékot.
2. Elrepített tárggyal eltaláló ...
3. Magát rávető ...
4. Hajítással kapcsolatos ...
5. véget vető ...
6. Kedvezőtlen helyre juttató ...
7. Hirtelen és váratlanul áthelyező ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
dobó (főnév)
1. Hajító személy, aki egy tárgyat, eszközt máshová lök.
A dobó a kapussal szemben állt. A betört ablak láttán a tanár azt kereste, ki volt a dobó.
2. Kisebb nehezék ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.