dacol
dacol (ige)
1. Makacsul ellenszegül, nyakasan és rendszerint hosszabb időn át szembeszáll a másik akaratával, szándékával.
A kisgyerek az anyjával dacol, amikor nem akarja abbahagyni a játékot. A kamasz néha úgy érzi, hogy az egész világgal dacol, mert senki sem érti meg őt.
2. Megőrzi sajátos jellegét ...
3. Nehézséggel nem törődik ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.