cs
-cs, -acs (főnévképző I.)
1. Az említett feladatú, jellemzőjű személy, dolog.
kutacs, ragacs
Egy rikkancs hangos kiáltozása verte fel a környéket.
2. Az említett cselekvés, történés eredménye.
vakarcs, habarcs
Ez a tekercs papírszalag felcsévélésével készült.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
-cs, -csa, -cse, -csó, -acs, -ecs, -ocs, -öcs (főnévképző II.)
Az említett dolog a szokásosnál kisebb; kicsi.
lyukacsos, szegecs, tócsa, hágcsó
Borcsa egy képecskét mutatott.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
Cs, cs (betű)
Az ötödik betű a magyar ábécében; a harmadik mássalhangzó.
A „cs” hangalakot régen másként írták. A kisgyerek már tisztán ejtette a „cs” betűvel jelölt beszédhangot.
Megjegyzés: Korábbi latin betűs alakja "ts" volt.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.