c
-c (főnévképző I.)
Az említett jellemzőjű személy, dolog.
különc, bohóc, suhanc
Az udvaronc csak engedéllyel távozhatott a királyi udvarból.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
-c, -ac, -ec, -oc, -óc, -öc, -őc (főnévképző II.)
Kicsi; az említett dolog a szokásosnál kisebb.
kupac, ketrec (kert-ec), gombóc (gomb-oc), gyerkőc
A sertés hasa egész gömbölyű kis gömböc volt.
Lásd még: -ca, -ce (főnévképző)
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
C, c (betű)
A negyedik betű a magyar ábécében; a második mássalhangzó.
A kisiskolás a c betűt tanulja írni. A gyerekek azzal játszanak, hogy c betűvel kezdődő szavakat keresnek.
Megjegyzés: Korábbi latin betűs alakja „cz” és „tz” volt.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.