bűvöl

1. Természetfeletti hatást fejt ki egy személyre, élőlényre, tárgyra. Akaratával vagy varázslatos eszközzel olyan természetfölötti hatást tesz rá, hogy a személy elveszti saját akaratát és döntőképességét.

A varázsló az embert megszálló rossz szellemet dobszóval bűvölte először, hogy aztán ki tudja őt parancsolni a testéből. Addig ütötte a dobot, addig bűvölte, míg a másik szeme elnehezült és fáradtan lehunyta.

2. Más látszatot okoz ...

3. Szerelemre gerjeszt ...

4. Rabul ejt ...