bőgő
bőgő (melléknév)
1. Elnyújtott hangot hallató (szarvasmarha, szamár, vadállat); tompán, mélyen, erősen és panaszosan hangzó (hang).
A bőgő oroszlán a társait hívja vadászatra. A gazda felfigyelt a tehén bőgő hangjára.
2. Hangosan síró ...
3. Erős hangon ordító ...
4. Erős hangot adó ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
bőgő (főnév)
1. Mély hangú vonós hangszer; egy hegedű alakú, de annál jóval nagyobb hangszer. Rendszerint csak zenekarban játszanak rajta.
A lakodalomban zenélő cigányzenekarban egy bőgő is szólt. A bőgő nagyobb volt, mint a rajta játszó zenész.
2. Mély hangú húr ...
3. Mély hangú hangszer ...
4. Faragott hajóorr ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.