bőgés
bőgés (főnév)
Erős, mély hang, amelyet kiad a szarvasmarha, szamár vagy más állat; megszólalás ilyen hangon.
Az oroszlánok bőgése messze hallatszik az afrikai vadonban. A gazda felfigyel a tehén éhes bőgésére az istállóban.
További részletezés
1. Átvitt értelemben: Hangos sírás tette vagy hangja, amely torkaszakadtából vagy nagyon elkeseredve hangzik.
A szülőket bántja a kisgyerek bőgése: vajon mi baja lehet? A tanítónő odament ahhoz a gyerekhez, aki hangos bőgéssel felhívta magára a figyelmét az udvaron.
2. Erős hangú ordítás ...
3. Erős, mély hang ...
4. Őszi párzási időszak ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.