bóbiskol
bóbiskol (ige)
Felszínesen alszik. Ülve vagy állva szundikál, rendszerint úgy, hogy a feje közben le-lebukik vagy ide-oda inog.
Az utas a vonat zakatolására bóbiskolt egy ideig. A hivatalnok nem aludta ki magát, így az íróasztalánál bóbiskolt, amikor nem volt nála ügyfél.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.