burkol
burkol (ige)
Másik anyaggal körülvéve beborít, befed, betakar (személyt, tárgyat, dolgot).
Az asszony kendőbe burkolta a fejét. A hideg miatt az anya köpenyébe burkolta karra vett gyerekét.
További részletezés
1. Kívülről teljesen betakar. Vékony anyagot egész terjedelmében kibontva ráhelyez; beterít.
A király a palástját maga köré burkolja. Az öregasszony fekete nagykendőjét magára burkolta, aztán erősen megkötötte.
2. Részben vagy teljesen befed ...
3. Érzést, gondolatot leplez ...
4. Ételt eszik ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.