bonta

Tájszó, régies: Kétféle színű (állat, állat testrésze). Leginkább felerészben fehér, felerészben fekete.

A csikósnak a ménesben született egy bonta lábú csikója. Ezen nem nagyon csodálkozott, mert a kancának is bonta lába volt. A tehénpásztornak feltűnt, hogy egy bonta tehén keveredett a gulyába.