bizony
bizony, biz’ (határozószó)
1. Közlést hangsúlyoz; kifejezi a beszélő meggyőződését az állítása igazságáról.
Bizony nem nagyon bírtam a súlyát. Ezt bizony el nem viszed innen! Bizony, sokan eljöttek.
2. Igen nagyon ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
bizony (főnév)
Becsületszó; az adott személy tisztessége, hitele, ami szavatolja az ő megbízhatóságát.
Bizonyra nem ad a boltos. Bizonyomra mondom, fölemelt egy szekeret!
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
bizony (melléknév)
Teljesen igaz; határozottan tény.
A hírnök bizony szóval számolt be a győzelemről. Bizony hitemre állítom, hogy ellopták a lovat.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.