bevonat
bevonat (főnév)
Vékony fedőréteg egy felületen, tárgyon.
A fazekas kemény bevonatot éget a vázára. Az édességet fényes bevonat borítja. Az asztalos a lakkozással bevonatot fest a bútorra.
További részletezés
1. Külső borítás. Elválaszthatatlan védő vagy díszítő réteg, amellyel egy tárgy felületét beborítják.
A váza kemény bevonata védi és díszíti is a felületét. Az asztalos lakkozással készít átlátszó bevonatot a bútorra.
2. szövött anyag ...
3. Fényes máz ...
4. Külső máz ...
5. hártyaszerű réteg ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
bevonat (ige)
Bőrrel vagy szövettel beboríttat egy bútort vagy más tárgyat. Úgy erősítteti rá a szövetet, bőrt vagy más hasonló anyagot, hogy az rajta kisimulva részben vagy egészen betakarja. Lásd még: bevon.
Az asszony új szövettel vonatja be a régi fotelt. Az ügyvéd zöld posztóval vonatja be az íróasztalát.
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.