beszélő
beszélő (melléknév)
Egy nyelven gondolatokat élőszóban kifejező, másokkal közlő (személy).
Mindenki örül a szépen beszélő kétéves gyereknek. A felnőttek gyakran rászólnak a sokat beszélő gyerekre.
További részletezés
1. Más nyelvet tudó (személy), aki képes a gondolatközlésre egy másik nép nyelvének, szavainak használatával. Az anyanyelvén kívüli más nyelven közölteket megértő (ember).
Az idegenvezetői állásra csak angolul beszélő jelentkezőt vesznek fel. Az ország nyelvét beszélő ember könnyen boldogul.
2. jellemző módon kifejező ...
3. Saját adatait elmondó ...
4. bizonyos értelemmel közlő ...
5. élőszóban közölni tudó ...
6. Mondanivalót közlő ...
7. más jellegűvé váló ...
8. Megszólalónak tűnő ...
9. Másik emberrel szót váltó ...
10. közvetlen hangon szót váltó ...
11. hosszasan elmondó ...
12. Hírt elmondó ...
13. összefüggő gondolatokat elmondó ...
14. Száját járató ...
15. jelleget adó ...
16. Hangos szóra késztető ...
17. Egy témáról szóló ...
18. Nyíltan elmondó ...
19. Halk beszédre emlékeztető hangot adó ...
20. jelképesen kifejező ...
21. egyéniséget tükröző ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.
beszélő (főnév)
Egy nyelven gondolatokat élőszóban kifejező személy, aki mondanivalót közöl.
A megszólított ember a beszélő felé fordul. Figyelemmel hallgatja a beszélő szavait.
További részletezés
1. Látogatót fogadó helyiség egy fegyintézetben, zárdában vagy nevelőintézetben, ahol az intézmény lakói a hozzájuk érkező látogatókkal, hozzátartozókkal beszélhetnek.
A beszélőben egymással szemben álló székekre lehet ülni. A rabot a fegyőr a beszélőbe kíséri.
2. Látogató fogadására szóló alkalom ...
3. A közlő személy ...
4. Előadói készség ...
5. Mikrofont használó személy ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.