beismer
beismer (ige)
1. Igaznak állít magára nézve egy kellemetlen vagy megbélyegző tényt, állítást. Faggatás vagy bizonyítás hatására bevall.
A hibázó beosztott beismeri a baklövését. A gyanúsított beismeri a vádat a nyomozás során.
2. Igaznak fogad el ...
A teljes szócikk megtekinthető a wikiszotar.eu honlapon.